Kislábnyomos életmód

Írjuk, készítjük a Kislábnyom hírlevél 100. számát... Várjunk csak: 100. számát?!?!

Ki gondolta volna, amikor az első számot terveztük Antal Orsival, 2010-ben... Persze, reménykedtünk, hogy nem csak egy évig, aztán még egy évig, a Kislábnyom pályázati programok végéig, tudjuk majd megjelentetni, de hogy eljutunk majd a VIII. évfolyamig és a 100. számig: hát, nem gondoltuk volna. De nagyon örülünk, hogy sikerült, és örülünk, hogy sok olvasónk van. Köszönjük az olvasást, érdeklődést, támogatást!


Nincs csoki. Nincs ruhavásárlás. Semmi mozi vagy színház. Egy hónapig csak a legszükségesebbekre költhetsz – ahogy Joanne O’Connell író is tette, amikor vállalta a kihívást.. Az alábbiakban kiderül, hogyan boldogult.

„Az, hogy a barátaimnak szánt ajándékokat is magamnak kellett elkészítenem, csak egy volt a sok új tapasztalatból, amit ez az egy hónap adott. A lehetőségeim egyáltalán nem szűkültek azzal, hogy vissza kellett fognom a kiadásaimat, sőt: könyvtártag lettem, cipőt kértem kölcsön egy barátnőmtől, és a szekrény mélyén rejtőző régi fagyigépemet is újra használni kezdtem.”


Úttörő munkát végző főemlőskutatóktól a mélytengeri felfedezőkön át az eltökélt aktivistákig, az alábbi tíz hölgy mindegyike tett azért, hogy megváltozzon a világról alkotott képünk, és átgondoljuk a bolygó védelmében játszott szerepünket is! Megmutatták, hogy hatással vagyunk a Föld állapotára, a legkisebb hétköznapi döntéseinkkel éppúgy, mint a nemzetközi politika színterén - mindannyian tudunk változást elérni.


"A környezeti degradáció alapvető hatásai és mértéke viszonylag széles körben és jól ismertek. Sokkal kevésbé ismert azonban az, hogy még a világ legsikeresebb és leghosszabb ideje működő ökofaluinak lábnyoma is nagyobb, mint a "méltányos lábnyom" lenne.


Hírlevelünk 45. számában írtunk a LILAC (Low Impact Living Affordable Community) elnevezésű angol kezdeményezésről: egy közösségről, amely tagjainak célja, hogy olyan lakóhelyet alakítsanak ki maguknak, amelynek nagyon kicsi a környezeti hatása most, és a jövőben is. Emellett fontosnak tartják, hogy az általuk épített lakások minél szélesebb társadalmi kör számára hozzáférhetőek legyenek.


Kisielice, egy Lengyelország északi részén található kisváros. A városka környékén sok mezőgazdasági terület található, amelyet a helyi önkormányzat energiahasználattal kapcsolatos célok teljesítése érdekében is hasznosít. Ilyen cél például a szén-függés csökkentése, a kibocsátások csökkentése, valamint a levegőminőség javítása.


A Rockefeller Alapítvány 100 reziliens város (100 Resilient Cities, vagy 100RC) címmel indított egy új programot, amelybe a városok maguk jelentkezhettek. Egyelőre 32 várost választottak ki a jelentkezők közül a világ minden tájáról. Köztük van Bristol is, Európa zöld fővárosa 2015-ben (ld. Érdekes honlapok, néznivalók rovatunkat). Sajnos, Magyarországot (és Közép-Kelet Európát) egyelőre egy város sem képviseli, de 2014. szeptember 10-ig 50 ezer főnél több lakost számláló városoknak lehet újra jelentkezni!


2013. áprilisi hírlevelünkben az USA-ban egyre népszerűbb napkertek létrehozásáról és működtetésének módjáról számoltunk be röviden. Európa több országában is találunk hasonló, megújuló energiák közösségi használatát elősegítő, a közösség által finanszírozott kezdeményezéseket – és nem csak napkerteket!


Vajon lehetséges nagyobb léptékű, napenergiát hasznosító projektet működtetni háztartások összefogásával? A kérdés költői: az USA-ban már működnek, és egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a közösségi napkertek!